Playback Színház – amikor a történeted életre kel

A playback színház ebből a dramatikus hagyományból nőtt ki, de különleges abban, hogy a történetek a közönségtől érkeznek. Egy résztvevő elmeséli személyes élményét – legyen az apró hétköznapi történet vagy mély érzelmi tapasztalat –, és a színészek, zenei és mozgásos eszközökkel, spontán módon, itt és most játsszák el újra.

A playback varázsa abban rejlik, hogy a történetmesélő nemcsak meghallgatva, hanem meglátva is érzi magát. A játék tükröt tart: megmutatja a történet mögött rejlő érzéseket, árnyalatokat, dinamikákat. A nézők pedig felismerhetik saját élményeiket a másik történetében – így születik közösségi empátia és megértés.

Kiss György Ádám – a szabad érzések és gondolatok varázslója

A playback színház magyarországi meghonosítása Kiss György Ádám nevéhez fűződik, aki nemcsak pszichodramatista, hanem a spontán, hiteles emberi kapcsolódás elkötelezett kutatója is.
Ahol a szabad gondolatok és érzések születnek című művében, arról ír, hogyan válhat a játék és a spontaneitás az önismeret, a kreativitás és a gyógyulás eszközévé.
Kiss György Ádám szerint a playback lényege nem a "jó előadás", hanem a kapcsolódás: a pillanatban létrejövő, őszinte együttérzés.

Számomra meghatározó élmény volt a képződésem során, s a saját önismereti utamon a Playback, és Ádám emberszerető, közvetlen, felszabadult személyisége. Az első Playback csoportot, amin részt vettem, azzal kezdte, hogy egyenlőek vagyunk. Hogy évek óta vezet csoportokat, és nyilván csoportvezetőként van egy felelőssége, ami nekünk, mint csoporttagoknak nincs – de emberként akkor is egyenlőek vagyunk. Egyenlőek vagyunk és szabadok.

Nagyon megragadott ez a gondolat. Aztán idő kellett, hogy megérkezzen a szívembe is.

Aztán még hozzátette viccesen: nagyon fontos még egy dolog, és ezt jegyezzétek meg: hogy Ádám nagyon szép! Ezt mindenképpen írjátok fel.

Na, ezzel indult az utam az önismeret sűrűjébe.

Évekkel később Ádám megkérdezte, hogy írnék-e pár sort arról, hogy mit adott nekem a Playback, mert ír egy könyvet, és lesz olyan része, amiben ez jó lenne. Persze, nem kötelező, lehet nemet mondani.

Ezt írtam:

"Számomra a playback elhúzta a lelki teremben játszódó színdarab elől a függönyt, és ezáltal találkoztam őszintén önmagammal – talán életemben először. Ami pedig nekem megmaradt emlékként nagyon élesen: az a playback csoport, ahol a lelkemben lévő, évek óta feldolgozatlan gyásszal dolgoztunk. Elképesztő élmény volt, ahogy a színészek eljátszották, megjelenítették azt az érzést-élményt, amit én akkor nem tudtam megélni, de valahol mélyen kínzott. Most is látom magam előtt a képet, ha eszembe jut. És tényleg katartikus élmény volt, ott úgy éreztem, mintha egy mázsás súly került volna ki abból a bizonyos lelki terhekkel telített hátizsákból, amit éveken át cipeltem"

Eszembe jutnak még emlékek: amikor a Kálvin térnél, az Egyszülős központban a csoporttársakkal együtt tettünk úgy, mintha lovacskák lennénk, s nyerítettünk, ügettünk fel-le. Az emberek meg néztek be az ablakon az utcáról, és úgy látszott, hogy nem azt feltételezik, hogy normálisak lennénk. Persze, a normalitás relatív, és hát koronként és társadalmanként változik – ahogy azt az 'Atkinson – Pszichológia' című könyvből megtudhattam… s ezt azóta is újra és újra megtapasztalom, hogy mennyire relatív és mennyire változó; de ez már messzire visz.

10 éve kíséri az utamat a Playback, a Pszichodráma, és Ádám szakmai és emberi minősége, akinek végtelenül hálás vagyok, és csodás élményeket-tapasztalatokat köszönhetek neki. S bár nem ezzel a módszerrel dolgozom alapvetően, de napi szinten tapasztalom, amikor az ügyfelekkel dolgozom, hogy visszacsengenek a szavai a fülemben-s a szívemben, s hogy egy olyan terapeutai és emberi mintát kaptam általa, amit érdemes követni!

Összegzés

A pszichodráma és a playback színház közös üzenete:
az önismeret nem mindig komoly munka – néha játék, mozgás, nevetés és sírás egyszerre.

A játékban újraéledhet az, ami valaha fájt, és megszülethet valami új: egy megértés, egy döntés, egy felszabadító érzés.
Mert játszani – önmagunkkal, másokkal, az élettel s az életért – tényleg jó.