A testpszichoterápia különböző irányzatai

A testpszichoterápia sokféle megközelítést foglal magába – ezek közül több már Magyarországon is elérhető magánegészségügyi keretek között általában. Mindegyik más úton segít hozzá a testtel való kapcsolat és az önismeret elmélyítéséhez. Néhány ismert és gyakran alkalmazott módszer:

• Fókuszolás (Eugene T. Gendlin) – Carl Rogers személyközpontú szemléletére épül. A fókuszolás a "testi érzésre" (felt sense) irányítja a figyelmet: a testünkben megjelenő, nehezen megfogalmazható, de nagyon is valós belső tapasztalatra. Ez a lassú, figyelmes befelé hallgatás segíti, hogy a testből fakadó megértés és változás természetes módon bontakozzon ki.
• Bioszisztemikus szomato-pszichoterápia (Prof. Maurizio Stupiggia) – integratív, kapcsolati szemléletű megközelítés, amely a testérzékelést, a mozgást, a légzést és az interperszonális rezonanciát ötvözi. A személyt nyitott rendszerként látja – biológiai, érzelmi és kapcsolati szinten –, hangsúlyozva, hogy testünk és idegrendszerünk folyamatos kölcsönhatásban van másokéval.
• Haptonómia (Frans Veldman) – az "affektivitás tudománya", amely az érintés és a kapcsolódás minőségére fókuszál. A haptonómia a bizalom, a közelség és a jelenlét testi megélését fejleszti, megtanítva, hogyan tudunk valóban találkozni önmagunkkal és másokkal az érintésen és a jelenléten keresztül.
• Somatic Experiencing (Peter Levine) – a testben tárolt traumák oldására irányul, finom testi érzetek tudatosításán keresztül segít a lezáratlan stresszreakciók befejezésében.
• Bioenergetikai analízis (Alexander Lowen) – mozgással, testtartással és légzéssel dolgozik, hogy feloldja az elakadt érzelmi energiákat és erősítse az életerőt, a testben való jelenlétet.
• Szenzomotoros pszichoterápia (Pat Ogden) – a tudatos jelenlétet, a testi érzékelést és a kötődéselméletet ötvözi, különösen a trauma és a kapcsolati minták feldolgozásában.
• Integratív szomatikus munka – különböző módszerek elemeit ötvözi, a kliens egyéni szükségleteihez, személyiségéhez és élethelyzetéhez igazítva.

Mindegyik megközelítés a testet tekinti a bejáratnak az érzelmi és pszichológiai minták feltérképezéséhez — de eltérnek módszerükben, tempójukban és fókuszukban.

Integrált megközelítésemben a konzultációk során különböző testalapú és pszichológiai hagyományokból merítek, mindig az adott pillanatban szükségeshez igazítva a folyamatot. Néha inkább a földelésre és a jelenlétre koncentrálunk, máskor az érzelmekre, a mozgásra vagy egyszerűen csak a belső hangra figyelünk. Mindezt természetesen a szavak szintjén is integráljuk.