Rózsák forradalma

… mert a poszttraumás növekedés létezik. …

A mai nap a Rózsák forradalmának napja – november 25.

(Ez az írásom tökéletesen alkalmas a nyugalom megzavarására – aki nem bírja, ne olvassa. Szolgáljon mentségemre, hogy az én nyugalmamat is eléggé megzavarta a szülészeten ellenem elkövetett erőszakok sorozata, s már egy ideje eljutottam oda, amikor nincs kedvem tovább csendben tűrni mindazt, ami fáj…)

Egy kis háttér információ azoknak, akik nem ismerik ezt a napot:

A Rózsák forradalmának napja a szülészeti erőszak elleni tiltakozásról szól, amelynek célja a nők elleni erőszak egyik elhanyagolt formájának tudatosítása. Ezen a napon, november 25-én (amely a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja is) az érintett nők rózsákat és üzeneteket helyeznek el a kórházak és szülőszobák előtt, hogy megosszák traumáikat és visszajelzést adjanak. A mozgalom 2011-ben indult Spanyolországból, és a rózsák szimbolizálják az erőszakot, a nőiességet és a gyógyuláshoz való erőt.

Cél: A szülészeti erőszak – a testet, lelkiséget és emberi méltóságot érintő erőszakos beavatkozások elleni tiltakozás.

Kik és hogyan vesznek részt: Azok a nők, akik gyermekeik születése során erőszakot tapasztaltak, rózsákat és üzeneteket hagynak a kórházak előtt.

Szimbolikus jelentés: A rózsa jelzi a megélt erőszakot és egyben a gyógyuláshoz és felépüléshez való erő szimbóluma is.

Dátum: November 25. Ez a dátum egybeesik a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjával.

A szülészeti erőszaknak különféle formái lehetnek, beleértve a fizikai, verbális és lelki erőszakot, a jogok megvonását (beleegyezés megtagadása), valamint a szakszerűtlen bánásmódot.

A szülészeti erőszak lehetséges formái:

Fizikai erőszak: Szakszerűtlen vagy szükségtelen beavatkozások, mint például a magzatvíz szándékos 'elfolyatása' – burokrepesztés; a vajúdást gyorsító beavatkozások (oxitocin); császármetszés elvégzése anélkül, hogy a szülési problémák indokolttá tennék.

Verbális erőszak: Félrevezetés, zsarolás, kritizálás, bántó megjegyzések vagy a szülési folyamat elítélése.

Lelki erőszak: A szülési folyamat megzavarása, a szülők elhanyagolása, a szülők megfélemlítése, vagy a szülés nem megfelelő körülmények között történő elvégeztetése.

Jogok megvonása: Tájékoztatás és beleegyezés hiánya.

Sok évvel a gyerekeim születése után hallottam először erről a napról, és mostanra jutottam el oda, hogy csatlakozom azon nőkhöz, akik így vagy úgy, de hangot adnak annak, hogy nem ok a szülészeteken a nők ellen elkövetett erőszak (sem). Meg annak, hogy létezik, és hogy nagyon sok kárt okoz.

Szeretném most online küldeni a Budapesti, IX. kerületi Szent László és Szent István kórház szülészeti osztályának mindazon orvosai és szülésznői számára, akik miatt kis híján nem jöttem onnan haza…

2014. Szeptember 20.-a, harmadik gyerekem születésének emlékére

A korábbi szüléseim során is értek atrocitások – amiket akkor ott fel sem fogtam, mennyire nem volt ok - így azért azokat is megemlíteném:

2012. Szeptember 04.

és

2010. December 27.

Pillanatok, amik beugranak:

- amikor kézzel tágította a szülésznő a méhszájamat, ami elszakadt, és utána 3 hétig se ülni se állni nem bírtam – s közben becsmérel, méltat, 'f*káz'. Először akkor jöttem rá, hogy ez nem volt rendben, amikor kezembe került F. Várkonyi Zsuzsa Normális szülés ma című írása – sajnos már számomra túl későn.

- amikor az első szülésem után úgy jöttem haza a bababarát kórházból, hogy a szomszéd ágyon fekvő anyuka mutatta meg, hogy kell szoptatni, pelenkázni – két ájulás között, s a csecsemős nővér még engem cseszett le, hogy csomó van a mellemben, miért nem szoptatok – b@zdmeg, mert nem tudom, hogy mit kéne csinálni, és senki nincs, aki támogatna ebben. Mert az anyám a túlvilágról nem tud visszajönni megmutatni, mit kéne csinálnom egy egynapos kisbabával két ájulás között - te meg nem végzed el a munkádat, helyette megalázol!!!

- amikor az orvos próbál gátmetszést csinálni – csak életlen az olló a második szülésemnél…

- amikor az orvos hisztizik a sarokban, miközben én szülök, hogy neki fáj a dereka, és a (most már volt) férjem vezeti le a szülést, a szülésznő vágja a gátmetszést…

- amikor jelzem előre, hogy alternatív szülést szeretnék, majd két fájás között közli az orvos, hogy ő ezt mekkora hülyeségnek tartja, és hogy szó nem lehet róla… (hogy ez előbb nem jutott az eszébe…)

- amikor leáll a fájás a hüvelyemben a gyerekem fejével, mert az orvos berombol azzal a felkiáltással, hogy 'akkor most szülünk' – miközben a szülésznő már kezdte levezetni a szülést, és ment minden a maga rendjén. S mikor ezt így közli a szülésznő az orvossal, láthatóan aggodalommal a tekintetében, hogy "Amióta bejött, elment minden fájás"… (tényleg: mint elefánt a porcelánboltban…), nekem lefut az agyamon, hogy b@sszameg, itt fogunk megdögleni, s ha nem jön vissza a fájás, akkor ennél a f@szkalapnál császár lesz, vagy mittomén…

- amikor varrja össze a p*námat gátmetszés után az orvos (persze úgy kellett feküdnöm-helyezkednem, hogy neki ne fájjon a dereka…), és közben a merevedő f@rkát a combomhoz dörzsöli az orvos; miközben a kisbabámat elviszik tőlem lemérni…

A harmadik szülésem után az orvos nem fogadta el a hálapénzt – ebből jöttem rá igazán, hogy mekkora volt a baj. A szülésznő közölte, hogy ezzel az orvossal nem akar több szülést vezetni. S úgy engedtek haza a kórházból, hogy senki nem vizsgált meg, és gyulladt a gátsebem, amit ugye a szülésznő vágott a hisztiző, derékfájlaló DoktorÚr helyett… (mert az én fájdalmam-életem nyilván nem számít…)

S közben azon gondolkozom, hogy merjem-e leírni nyilvánosan, hogy konkrétan kik voltak azok a 'szakemberek', akik pokollá tették számomra a szülés élményét, vagy ha leírom, még a személyiségi jogaik megsértése miatt engem hurcolnak majd meg, miközben nekem lábbal tiporták a jogaimat…

A harmadik szülésem után kezdtem el önismeretbe járni. Sacc/kb. 1.500 órányi önismeret, saját élményű pszichoterápia van mögöttem. Bizonyos módszerekkel meg nem lehetett érinteni azt a traumát, amit ott elszenvedtem. A test-pszichoterápia segített legtöbbet, ami ma Magyarországon még mindig 'kuruzslásnak' számít, (egyes klinikai szak-pszichológusok szerint legalábbis - akik egyébként tökre magas óradíjakat elkérnek a tökre alacsony hatékonyságú, elmaradott módszereik használatárét) ... A fent leírt beavatkozások meg legális orvosi eljárásoknak számítanak… Khm… Én kérek elnézés jeligére – és a refrén itt is: Akinek nem inge a téma, ne vegye ki a szekrényből.

Nagyon hálás vagyok Juhász Krisztina és Institoris Éva kiképző test-pszichoterapeutáknak, akik azt a test-pszichoterápiás sajátélményű folyamatomat asszisztálták a képzés során, ami a szülési traumáim feldolgozását segítette, amikor 'kinyílt' a lelkemben és testemben tárolt trauma. Végtelen tisztelettel, elfogadással és magas szakértelemmel kísérték minden sikolyomat, rezdülésemet, könnyemet… S kísérnek azóta is az utamon szeretettel, tisztelettel, támogatással, szakértelemmel. Hálás vagyok érte.

Tudnék még mit írni a témáról, de zárom most már soraimat.

Maradok tisztelettel mindenki irányába, aki azt érdemli:

Sebestyén Szilvia Tünde

3 gyermekes Édesanya,

közgazdász – HR és Szervezés-vezetés szakirány

pszichológus - Felnőtt Klinikai és Egészségpszichológia szakirány – 1 évvel a harmadik gyerekem szülése után kezdtem a viselkedéselemző képzésnek csúfolt, emelt szintű matematikai-statisztika kurzusokra járni… számomra, másod-diplomásként a képzés első három éve érdemben nettó értéken idő és pénz-pazarlás volt.

coach

tréner

családállító

szupervíziós szakaszban lévő integratív test-pszichoterapeuta

… mert a poszttraumás növekedés létezik. …