Magány a szeretet ünnepén

Magány a szeretet ünnepén

Ez most egy kicsit személyesebb hangvételű blog-poszt lett... 

A karácsonyt gyakran a szeretet, az összetartozás és a meghittség ünnepeként ábrázoljuk. Reklámok, filmek és a közösségi média képei azt sugallják, hogy ilyenkor mindenkinek családi körben, békében és örömben kellene lennie. A valóság azonban sokak számára egészen más: a karácsonyi időszak az év egyik legmagányosabb időszaka lehet.

20 évvel ez előtt saját magam is megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz egyedül és magányban tölteni a Karácsonyt. Azon az éven, anyám halála után fél évvel, egyetlen ember sem nyitotta rám az ajtót Karácsonykor. Egyedül voltam egy 91 négyzetméteres családházban, a három kutyámmal és a két macskámmal, a feldolgozatlan gyászommal, meg a PTSDmmel. 23 éves voltam. És azon gondolkoztam, hogy megöljem-e magamat. Életem legnehezebb időszakán mentem át. Maradtam végül (nem mindenki örül ennek, tudom). Hogyan? - azt kérdezed? Hááát..., bejelentkeztem egy vizsgára 2005. december 27.-ére. Humánerőforrás gazdaságtant tanultam. Addig sem gondolkoztam azon, hogy hogyan ölném meg magamat, meg hogy akarok-e élni és dolgozni olyan közösségben és közösségért, amelyiknek ennyire nem számítok, és amelyikre ennyire nem számíthatok, amikor valami nehéz nekem. Hogy van-e egy ember, csak egy az életemben, akiért érdemes maradnom. Sokkal inkább az állataim miatt maradtam: a kutyám lenyalta a könnyeket az arcomról, a macskám egész éjszaka dagasztott és dorombolt az ölemben, amikor nem bírtam aludni; amit az 'aktuális szociális teremet' képező emberek jórésze talán látni sem akart igazán. Megtapasztaltam persze azt is az életem során, hogy van rosszabb a magányosan töltött karácsonynál: az, ha olyan emberekkel töltöm, akik bántanak.

Nehéz időszak volt, de most már tudom: jó, hogy maradtam! S jó, hogy elkezdtem változtatni, cselekedni önmagamért, pszichoterápiába, önismeretbe járni. Azóta rátaláltam olyan emberekre, közösségekre, akikkel jó együtt lenni az ünnepek idején. Az első ilyen közösség a Kiss György Ádám által vezetett Playback színházi közösség volt - de Ádámról és a Playbackról már korábbi blog-cikkemben írtam.

Amikor a karácsony nem a meghittségről szól

Ebben az írásban szeretnék rávilágítani, hogy miért erősödhet fel a magány érzése karácsonykor, és legfőképpen arra, hogy mit tehetünk ilyenkor önmagunkért, és milyen könyvek, közösségek nyújthatnak támogatást, mi segíthet.

Miért erősödik fel a magány érzése karácsonykor?

1. Társadalmi elvárások és belső nyomás
A "boldog karácsony" narratívája sokakban azt az érzést kelti, hogy nem szabadna rosszul lenniük. Ha az ünnep nem hoz örömöt, az gyakran szégyenérzettel vagy önváddal párosul.

2. Összehasonlítás másokkal
A közösségi média ünnepi időszakban különösen felerősíti az összehasonlítást. Mások látszólag tökéletes családi pillanatai könnyen elmélyítik az elszigeteltség érzését.

3. Veszteségek és hiányok tudatosulása
Elhunyt szerettek, megszakadt kapcsolatok, válás, költözés vagy gyermektelenség esetén az ünnep fájdalmas emlékeztetővé válhat arra, ami hiányzik.

4. Megszokott struktúrák felborulása
A szabadságok, bezártság és a téli időszak csökkentik a mindennapi kapcsolódási lehetőségeket, ami önmagában is fokozhatja a magányt.

(Így dióhéjban összefoglalva - sok minden más is hozzájárulhat még.)

Mi segíthet a magány kezelésében az ünnepek alatt?

1. Az érzések elfogadása és normalizálása

A magány emberi élmény. Nem gyengeség és nem kudarc. Már önmagában gyógyító hatású lehet kimondani: "Most magányos vagyok, és ez fáj, nehéz érzés most."

2. Az ünnep újradefiniálása

Nem kell a karácsonynak "tökéletesnek" lennie. Érdemes feltenni a kérdést:
Mit jelent számomra most a gondoskodás, a nyugalom vagy az ünnep?
Ez lehet egy csendes séta, egy gyertya meggyújtása, egy könyv elolvasása vagy egy saját rituálé kialakítása.

3. Tudatos kapcsolódás

• Egy telefonhívás vagy üzenet egy régi ismerősnek
• Közös program kezdeményezése (séta, tea, online beszélgetés)
• Önkéntesség – mások segítése erősíti az összetartozás érzését

4. Önegyüttérzés gyakorlása

A belső kritikus hang helyett támogató belső párbeszédre van szükség. Meditációk, légzőgyakorlatok, naplóírás segíthetnek az érzelmi megengedésben.

5. Szakmai és közösségi támogatás

Pszichológus vagy coach segítségével a magány mélyebb rétegei is feldolgozhatók. Csoportokban, közösségekben pedig gyakran megtapasztalható: nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Ajánlott könyvek a magány és kapcsolódás témájában

• Kristin Neff: Önegyüttérzés
  Gyakorlatias útmutató ahhoz, hogyan bánjunk magunkkal kedvesebben nehéz időszakokban.
• John T. Cacioppo – William Patrick: Magány
  Tudományos alapossággal mutatja be, hogyan hat a magány a testre és lélekre.
• Johann Hari: Elveszett kapcsolatok
  A depresszió és a magány társadalmi gyökereit tárja fel, kapcsolódási lehetőségekkel.
• Olivia Laing: A magányos város
  Irodalmi, művészeti nézőpontból közelíti meg az egyedüllét élményét.
• Brené Brown: A vadon hívása
  Az autentikus kapcsolódásról és az igazi odatartozásról szól.

Közösségek és támogató lehetőségek

Online közösségek

• Facebook-csoportok: önismeret, mentális egészség, gyászfeldolgozás
• Online események
• 7 Cups – érzelmi támogatás, anonim beszélgetések

Offline lehetőségek

• Művelődési házak, könyvtárak ünnepi programjai, szabadtéri programok
• Hobbicsoportok (jóga, festés, könyvklub)
• Önkéntes szervezetek, karitatív programok, vallási közösségek

Szakmai támogatás

• Egyéni vagy csoportos terápia
• Coaching az érzelmi erőforrások erősítésére
• Krízis telefonszámok, kórházak - 24 órában elérhetőek

Záró gondolat

Hogy egy humoros megállapítással zárjam ezt az írásomat: empirikus alapon mondhatom, hogy a (sikeres) HR vizsga életmentő lehet, míg a pszichoterápia teljességet, értelemteli életet, kölcsönösen örömteli emberi kapcsolatokat, és a szociális tér újra-definiálását tudja hozni: egy teljesebb életet eredményez.

Komolyra fordítva a szót: a karácsonyi magány miatt érzett szomorúság, elkeseredettség érthető és normális érzelmi reakció, és nehéz helyzet. Nem kell egyedül hordozni. A kapcsolódás sokszor apró lépésekkel kezdődik: önmagunk felé, majd az önmagunkkal való együttérzésen keresztül más emberek irányába.

Ha ez az időszak nehéz, fontos emlékezni arra, hogy a szeretet ünnepe nem csak kifelé szólhat — hanem befelé is. Kezd a szeretetet önmagad szeretetével. Mert megérdemled a szeretetet! Mert jogod van hozzá!

Mi az első lépés-cselekvés, amit most azonnal megtehetsz önmagadért?

Tedd meg! Most!