Képzés hatékonyság

A felnőttoktatás hatékonysága vs. posztgraduális pszichológus képzés gyakorlata Magyarországon és a nemzetközi gyakorlatban

Bevezetés, saját motiváció a cikk megírására

Már egy ideje érlelődik bennem, kikívánkozik pár gondolat, amit a teljesség igénye nélkül megkíséreltem sorokba szedni az alábbi blog-cikk keretében.

Egyszer volt, hol nem volt: kilenc és tizenöt éves korom között egy felnőttoktató cégnél dolgozott az anyám, nagy hatékonysággal és sikerrel, a '90-es évek Borsod megyéjében. A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft. Borsod megyei képviseletének volt a vezetője. Én nagyon sokszor voltam vele az irodájában, hallgattam-láttam, ahogy dolgozott. Viccesen szoktam mondani, hogy az andragógiát nem tanultam könyvekből, azt az anyatejjel szívtam magamba: ha akartam, ha nem, ott volt, mint közeg.

A '90-es években, közvetlenül a rendszerváltás után és a Lenin kohászati művek bezárását követően, amikor a fél város vált szinte egyik napról a másikra munkanélkülivé, kohászokat, bányászokat kellett átképezni szakáccsá, pincérré, finom-elektronikai műszerésszé, műkörmössé, bármivé, amiből pénzt tudtak keresni a gyár és a bánya bezárását követően. A fél város vesztette el a rendszerváltás után az állását nagyon rövid idő leforgása alatt. Emberek váltak munkanélkülivé, hajléktalanná, alkoholistává, ölték meg magukat család-apák elkeseredésükben, mondjuk egy rák-diagnózist követően (a rák hátterében Leshan szerint gyakran áll nagy gyász-veszteség, és kilátástalanság, de erről írtam és írok is még majd külön). Normalitásnak számított olyan látvány, hogy negyvenes férfi 10 év körüli kislánnyal a kuka mellett ette a mások által kidobott tortát, stb. Nagy jelentősége volt a szakmaváltás során a hatékony felnőtt-oktatásnak abban a helyzetben. Anyám betegsége során és a halála után egy rövid időre átvettem a munkáját, s testközelből szerezhettem sajátélményt az OKJ rendszer 2004-2006-os átalakítási munkálatairól. 20-23 éves voltam akkor még – de ehhez még szinte gyerek. Szerencsésnek érzem magam (bizonyos szempontból), hogy abban a munkában részt vehettem (már, leszámítva az okot, ami lehetővé tette ezt a számomra), s sajnálattal látom, hogy bizonyos területeken még nyomokban sincs meg a felnőtt-oktatás területén mindaz az érték, ami akkor ott az OKJ-s képzések terén nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is megvalósításra került. … mondjuk, ott, akkor, ha azt mondta volna anyám képviseletvezetőként, hogy 10-15 év egy átképzés – szerintem minden további nélkül karóba húzták volna… vagy felnégyelték volna.

/

10 évvel később, egyetemi szintű közgazdász diplomával és három gyermek édesanyjaként elindultam a szakmaváltás útján. Még "csak" 11 éve ennek, s most már, hogy 2 egyetemi diplomám van, magyar pszichológusok kuruzslónak neveznek, és majdnem annyit tudok legálisan keresni az új szakmámban, mint az előtt, hogy közgazdász lettem volna… vagy annyit sem, mert hát amikor 16 évesen bolti eladóként gyakorlaton voltam, ott kaptam fizetést, még Miskolcon is, amikor meg pszichológusként megyek gyakorlatra, ott meg kb. én fizetek azért, hogy dolgozhatok: önkénteskedés címszóval (=modern kori rabszolga tartás, ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott egyszer nagyon találóan), vigyek munkaezközt jeligére. Vért ne adjak? (Jajjj, óvatosan teszek fel ilyen kérdést, mert a választ már tudom, hogy deee, még azt is adjál csak…)

Ez az élmény indított ennek az írásnak a megfogalmazására – én kérek elnézés, ha sértek vele érdekeket jeligére, de hogy kritikán aluli és minősíthetetlen, ami a poszt-graduális pszichológus képzésben zajlik Magyarországon. Próbálok már egy ideje diplomatikusabb, és nyomda-festéket tűrő szavakat találni – még nem sikerült.

Kezdenék pár gondolattal a képzéshatékonyság témájáról, avagy arról, hogy milyen is egy hatékony képzés? – no nem, nem nálunk – ott kint, a nagyvilágban, ott létezik ilyen.:

Vannak, akik azt mondják – tőlem okosabb emberek, akik tanulták is ezt a szakmát, hogy egy hatékony képzésre az alábbiak jellemzőek, a teljesség igénye nélkül:

(Ha pszichológus, vagy pszichológus hallgató vagy, előre szólok: ne izgasd fel magad, nem az Amerikai Pszichoterápiás Társaság elvárásai szerint fogom az idézeteket megoldani, az írás végén egyben olvashatod a hivatkozott irodalmak listáját. A saját gondolataimat innentől dőlt betűvel szedem, az idézeteket nem.)

"Mi teszi hatékonnyá a felnőttképzést?

A felnőttképzés hatékonysága túlmutat a képzési program egyszerű elvégzésén vagy egy bizonyítvány megszerzésén. A hatékony felnőttképzés lehetővé teszi az egyének számára, hogy a munkaerőpiac, a szakmai gyakorlat és a személyes fejlődés szempontjából releváns kompetenciákat sajátítsanak el, frissítsék és folyamatosan fejlesszék. Emellett erősítenie kell a tanulók azon képességét is, hogy egész életük során alkalmazkodni tudjanak a technológiai, gazdasági és társadalmi változásokhoz.

A kortárs oktatási szemlélet szerint a hatékony felnőttképzési rendszert több, egymással összefüggő elv jellemzi.:

Kompetenciaalapú megközelítés. A tanulási célokat egyértelműen meghatározott kompetenciák – ismeretek, készségek és attitűdök – formájában határozzák meg, amelyeket a tanulóknak a képzés befejezésére el kell sajátítaniuk és bizonyítaniuk kell. A kompetenciaalapú oktatás a tanulás mérhető eredményeit helyezi előtérbe, nem pedig az oktatásra fordított időt.

Moduláris felépítés. Az oktatási programok egymással összefüggő, kisebb tanulási egységekből (modulokból) állnak, amelyek önállóan is teljesíthetők, és idővel egymásra építhetők. A moduláris rendszer növeli a rugalmasságot, támogatja az egész életen át tartó tanulást, valamint lehetővé teszi, hogy a felnőttek a tanulást összeegyeztessék munkájukkal és családi kötelezettségeikkel.

Hozzáférhetőség és inkluzivitás. A hatékony felnőttképzés a részvételt akadályozó tényezők csökkentésére törekszik rugalmas tanulási útvonalak biztosításával, a korábban megszerzett tudás és kompetenciák elismerésével, valamint a különböző előképzettséggel és eltérő élethelyzettel rendelkező tanulók számára nyújtott megfelelő alkalmazkodással."

(Saját élmény pszichológus képzés kapcsán: MsC szintű közgazdász diplomával rendelkeztem, amikor beiratkoztam másoddiplomás pszichológus képzés előszobáját jelentő viselkedés elemző képzésbe – ami tapasztalataim szerint nettó időpocsékolás volt: minden héten zárthelyit kellett írnom matematikai statisztikából, mert nem kaptam felmentést… Azóta is csak remélni merem, hogy ha bejelentkezik hozzám egy ügyfél, talán elnézi nekem, ha nem Kolmogorov-próbával mérem az 'eset' normalitását…)

"Átláthatóság. A képesítéseknek, a tanulási eredményeknek, az értékelési kritériumoknak és a továbbhaladási lehetőségeknek világosan meghatározottnak és könnyen értelmezhetőnek kell lenniük a tanulók, a munkáltatók és az oktatási intézmények számára egyaránt. Az átláthatóság erősíti a bizalmat, elősegíti a képesítések összehasonlíthatóságát és támogatja azok hordozhatóságát."

Logikus, nem? Amikor az állami rendszer kötelezővé teszi, hogy privátban tanulj évekig, majd a sok pénzért privátban szerezett szaktudásodat add ingyen, vagy jóval a tényleges értéke alatt az állami rendszer oltárának, amelyik nem biztosítja számodra a szaktudást ténylegesen, de legalább elvenni-használni tudja…

MsC szintű közgazdasági végzettséggel, HR és menedzsment specializáció után, ha munkapszichológus akarsz lenni, akkor: 3 év BA – Viselkedéselemző, 2 év MA (itt újra tanulod a BA tantárgyak felét, a másik fele meg nettó szemét, időpocsékolás), 3 év szakirányú továbbképzés. Ennek költségei: BA: 10 éve volt 360.000 HUF/félév (ezt ugye vagy te fizeted ki, vagy az állam utánad szükségtelenül a képző intézménynek, azért, hogy a 'bőcsész' statisztika professzortól végig hallgasd, hogy a változót azért nevezik változónak, mert az változik, és hogy ő erre az ELTE PHD képzésében jött rá… Tényleg?! Na NMÁ! Felfedezted a kanálban a mélyedést – gratulálok!... És azért nem adtál felmentést, hogy én ezt meghallgassam tőled kereskedelmi szakközép és közgáz egyetem után?... Hát, erre én 16 éves koromban ébredtem rá – te meg az ELTE PhD képzésén… parádés, mindegy is…)

"Munkaerőpiaci relevancia. Az oktatási tartalmaknak a munkáltatókkal, szakmai szervezetekkel és más érintett szereplőkkel együttműködésben kell igazodniuk a jelenlegi és a várható munkaerőpiaci igényekhez. A programoknak fel kell készíteniük a tanulókat a tényleges munkaköri követelményekre és a folyamatosan változó kompetenciaigényekre."

(Végül klinikai pszichológiára szakosodtam. Ötödéven voltam először tényleges szakmai gyakorlaton, pszichiátriai osztályon. Egyik meghatározó élményem a hanghalló csoporton való részvétel volt, ahol a skizofréniában érintett páciensek által hallott hangokkal beszélgettünk. Volt egy pillanat, amikor egyik szünetben leült mellém valaki, ő is hangokkal élt. Én éppen enni akartam egy zsemlét. Ő pedig beszélgetni akart: el akarta mondani, hogy most nehézben van, mert éppen azt mondja a hang a fejében, hogy ölje meg a doktornőt … Hááát, bakker, kis híján keresztbe nyeltem le a zsemlémet - hogy erre a matematikai statisztika, meg az 1000 oldalas elméleti tankönyvek olvasgatása, meg a 150 óra csoportos önismeret, ami a klinikai munkához elvárás ma Magyarországon (ami a legtöbb egyetemi képzésnek nem része, tehát ténylegesen sokan nulla önismerettel kerülnek ilyen gyakorlati helyzetbe…) k*rvára nem készített fel, az tuti! – Mindegy is… mindenki túlélte.

Lehetett volna még onkológiai osztályra is menni gyakorlatra: azt azzal hirdették, hogy "ott aztán feszíthetsz a fehér köpenyben!". … hááát, jah: a matematikai statisztika és az elméleti pszichológia alap-tudásoddal megélheted, hogy doktor úrnak/nőnek neveznek…)

"A korábban megszerzett tudás és kompetenciák elismerése. A felnőtt tanulók jelentős formális, nem formális és informális tanulási tapasztalatokkal rendelkeznek. A hatékony rendszerek felismerik és elismerik a korábban megszerzett kompetenciákat, elkerülve a felesleges ismétlést, és – ahol ez indokolt – lerövidítve a tanulási útvonalakat."

(Jah…! Pont igy! – de erre már írtam példát, fentebb.)

"Rugalmasság. A felnőtt tanulóknak olyan képzési lehetőségekre van szükségük, amelyek alkalmazkodnak eltérő tanulási ütemükhöz, időbeosztásukhoz és élethelyzetükhöz. A rugalmas képzési formák – beleértve a blended (vegyes) és az online tanulást – növelik a részvételi és a képzést sikeresen befejezők arányát."

(Gyerekszülésre 1 hónapra lehetett egyéni tanrendet kérni emlékeim szerint, semmi másra nem lehetett. Nekem ilyen gondom nem volt, mert három gyerek, és később teljes munkaidős munka mellett csináltam a képzést, simán összeegyeztettem az MA nappali képzésével, tanultunk time-managementet közgázon végülis. Budapesten sajnos levelező képzés sem volt elérhető, a képzés fizikai helyszíne a város másik végén volt: 1,5 óra utazás oda és vissza az 1,5 órás gyakorlaton való részvételhez, négyszeri átszállással, metrófelújítás idején Budapesten… És hát, hogy amint említettem, csupa olyan dolgot tanítottak, amiért már megérte négyszeri átszállással átcsattognom három gyerek és munka mellől a város másik végére…

Az egyik kedvenc történetem, amikor statisztika előadáson közölte a professzor úr, hogy arra kérne minket, hogy egy elemű sokaság statisztikai elemzésével ne zavargáljuk őt, mert hogy a múlt héten is, egy gyarló pszichológus hallgatónak el kellett magyaráznia, hogy azt nem elemzi a RopStat program (gy.k.: pszichológus hallgatók számára kifejlesztett, fapados és fizetős statisztikai elemző program, amiből a program kifejlesztőjének nyilván megvan az extra-profitja…). Visszatérve: ez a - mélyen szántó, és pszichológiai szempontból nagy relevanciával bíró szakmai mélységeket feszegető egyeztetés az érintett pszichológus hallgatóval - legalább 10 percet elvett szegény professzor úr életéből, és hogy hogy fog neki még ez a 10 perc az életéből hiányozni majd ott a végén… Mit gondol, nekünk nem hiányzik az a 3-5 év amit szükségtelenül terhelt ránk a képzési rendszer?!...)

"Minőségbiztosítás. A hatékony oktatást rendszerszintű minőségbiztosítási mechanizmusok támogatják, ideértve a megfelelően felkészült oktatókat, a bizonyítékokon alapuló tantervfejlesztést, a megbízható és érvényes értékelési módszereket, a tanulói visszajelzések figyelembevételét, valamint a programok folyamatos értékelését és fejlesztését.

Tanulóközpontú megközelítés. A felnőttképzés figyelembe veszi a felnőtt tanulók sajátosságait: épít korábbi tapasztalataikra, ösztönzi az aktív részvételt, támogatja az önirányított tanulást, és hangsúlyt helyez a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására."

(Nagyon sok matematikai statisztika gyakorlatunk és ZH-nk volt. … vagy ezt már említettem volt? Talán igen.

S egy másik sztory: hallgatóbarát, gyakorlat orientált képző intézménybe jártam, akik azzal hirdették magukat, hogy ők minden diákot a nevükön szólítanak. Jah: engem pl. 3 éven át szólítottak Barnabásnak. – Aztán visszavettem a lánykori nevemet, hogy adjak egy esélyt nekik abszolválni, amit a reklámokban ígérnek – vagy legalább annak egy töredékét...)

"A tanulás transzferje. A felnőttképzés eredményességét végső soron az mutatja meg, hogy a megszerzett kompetenciák milyen mértékben hasznosulnak a szakmai gyakorlatban, hogyan járulnak hozzá a munkateljesítmény javításához, a foglalkoztathatóság növeléséhez és a szakmai életút fejlődéséhez."

(Apropó itt jegyezném meg: ha bármelyik kedves közgazdász ismerősömnek matematikai statisztika kapcsán kérdése lenne, forduljon bártan bármelyik pszichológushoz, aki Magyarországon végzett – pik-pak választ fog kapni a kérdésére. Lelki problémák esetében: hááááát….. Khm. Angol nyelvterületet ajánlom…)

"Ezek alapján a hatékony képzés alapismérvei: a transzparens, moduláris felépítés, a rugalmasság, az előzetes tudás elismerése és a kimenetorientáltság.

Rövid kitekintés: A 2006-os OKJ-fordulat: Kompetencia és modularitás a gyakorlatban

A magyar szakképzési rendszer történetében mérföldkő volt a 2004–2006 közötti OKJ-reform, amely közvetlenül reagált a modern képzés-hatékonysági elvárásokra. 2006-ban a felnőttoktatás és szakképzés szerkezete gyökeresen átalakult, és négy alapvető kritérium mentén szerveződött újjá:

• Kompetenciaalapú megközelítés: A tananyagtartalom magolása helyett a fókusz a kimeneti követelményekre, vagyis a "tanulási eredményekre" (learning outcomes) helyeződött – arra, hogy a tanuló mit képes valójában megvalósítani a munkahelyén.
• Moduláris szerkezet: A szakképesítéseket önállóan is értelmezhető, egymáshoz kapcsolódó modulokra bontották. Ez lehetővé tette a részszakképesítések és ráépülések rugalmas rendszerét.
• Átjárhatóság: A moduláris felépítésnek köszönhetően a különböző szakmák közös moduljai elismerhetővé váltak, elkerülve az ismétléseket.

(Pl.: ha egy kereskedő boltvezető tanfolyamon tanult valaki lánc-viszonyszám számitást, vendéglátó üzletvezető tanfolyamon azt nem kellett újra tanulnia, újra vizsgáznia belőle. Vs. Ehhez képest, amikor a bölcsész pszichomókus képzésben nem fogadják el az MsC közgázos képzésben teljesített statisztika szigorlatomat, ami az 5 év legnehezebb vizsgája volt a rossz nyelvek szerint. Vagy: az integratív test-pszichoterapeuta képzésben nem fogadják el a 300 órányi pszichodráma irányultságú önismeretemet, és vice-versa, hogy csak 1-2 példát említsek, stb. …)

• Átláthatóság: Egységes mérési és vizsgáztatási kritériumok jöttek létre, amelyek a munkaadók számára is világossá tették a bizonyítvány mögötti valós tudást.

Bár az Országos Képzési Jegyzéket azóta átalakították Szakmajegyzékké, a 2006-ban bevezetett kompetenciaalapú és moduláris logikát a mai napig a modern felnőttképzés alaposzlopaként tartja számon a szakma.

Mitől lesz hatékony a felnőttoktatás? A szakmai alapok

A felnőttképzés módszertana alapvetően eltér a közoktatásétól. A nemzetközi andragógiai szakirodalom szerint a hatékonyság legfőbb záloga a gyakorlatorientáltság, a kiszámíthatóság és a közvetlen hasznosíthatóság. A képzés-hatékonyság mérésének és tervezésének legelismertebb modelljei több évtizedes kutatásokra épülnek.

• Malcolm Knowles andragógia-elmélete kimondja, hogy a felnőtt tanuló belsőleg motivált, önirányító, problémaközpontú -, és olyan tudásra vágyik, amely azonnal alkalmazható a mindennapi gyakorlatban.
• Donald Kirkpatrick négyszintű modellje szerint a képzés hatékonyságát nemcsak a résztvevők elégedettsége (1. szint) vagy a megszerzett tudás (2. szint), hanem a munkahelyi viselkedésváltozás (3. szint) és a szervezeti szintű, mérhető eredmények (4. szint) alapján kell vizsgálni.
• Jack Phillips ROI-modellje továbbfejlesztette ezt a rendszert, és bevezette az ötödik szintet, a megtérülést (Return on Investment). Ez számszerűsíti, hogy a képzés anyagi és időbeli költségei hogyan aránylanak a hallgató vagy a szervezet által realizált pénzügyi haszonhoz.

Egy posztgraduális képzés valódi hatékonysága azon mérhető, hogy a befektetett évek és milliók után a megszerzett tudás biztosít-e méltányos megélhetést, piaci előnyt és kiszámítható karrierutat. Amikor felnőttfejjel, sokszor család és munka mellett vágunk bele egy másoddiplomás képzésbe, egyéni megtérülési számítást végzünk. De mi történik akkor, ha ez a számítás a humán szféra egyik legkeresettebb, mégis leginkább túlregulázott területén – a pszichológus-, egészségpszichológus- és pszichoterapeuta-képzésben – történik meg?

(5 év alatt csak olyan karrier hírlevelet kaptunk a képzés keretében, hogy, ha jól viseljük magunkat, akkor lehet, hogy lesz szerencsénk bekerülni valamelyik állami közegészségügyi intézménybe önkénteskedni… szerintem az oktatóknak "Isten fizessem meg"-ért adják a "madaras Tescoban" a zsemlét, vagy nem tudom, hogy gondolták, és ők hogy élnek meg önkénteskedésből… Jah, vagy hogy ők nem ingyen csinálják, de én az ingyenből fizessem ki az állami rendszerben kötelezően előirt, fizetős módszerspecifikus képzéseken keresztül termelődő jövedelmüket?! Bort isznak és vizet prédikálnak?... Háááát, értem én, hogy miért nem értem ezt!)

A magyar valóság: A pszichológiai és pszichoterapeuta-képzés hatékonysági csapdái

Míg a szakképzés szintjén a modularitás törvényi elvvé vált, addig a felsőfokú felnőttoktatás (másoddiplomás, szakirányú továbbképzések), és különösen a mentális egészségügyi képzési vonal elképesztően merev, lineáris és centralizált maradt.

1. Az idő és a modularitás hiánya (A "mindent vagy semmit" elve)

A magyar rendszerből szinte teljesen hiányzik a rugalmas modularitás és az átjárhatóság. Az MA diploma után a szakképzések (pl. klinikai szakpszichológus, egészségpszichológus) jellemzően 3-4 éves, zárt blokkok. A pszichoterapeuta képzés erre épül rá újabb 2-3 évig. Ha valaki családi vagy anyagi okok miatt megszakítja a folyamatot, semmilyen rész-kompetenciát vagy "mikrotanúsítványt" nem kap, amivel a piacon legálisan és értékelhető színvonalú bérért dolgozhatna. (Amikor 5 éves egyetemi képzés után azt mondják, hogy menj el ingyenesen dolgozni, az közgazdász szemmel szánalmas bérszínvonal, akárhonnan is nézem. Persze, a közgazdászok mind hülyék, csak a pszichológusok normálisok, ezt azért többször megkaptam, ha nem is ilyen nyíltan a BA képzésem során… Mert nyilván az normális, aki nettó 300-400 ezer forintokért dolgozik egyetemi oktatóként… Ott minden rendben van. Csak én vagyok lehülyézve, ha pénzt is akarok keresni két egyetemi diplomával a munkámmal... Röhely.)

2. A pénzügyi ROI (Return on Investment) és a méltányos bér aszimmetriája

A képzések ára csillagászati. A féléves egyetemi szakképzési díjak mellett a hallgatónak saját zsebből kell fizetnie a kötelező sajátélményt és módszer-használati képzést (százas, esetenként ezres nagyságrendű óraszámban) és a szupervíziót is. Ez a teljes folyamat alatt több millió forintos tőkebefektetést jelent, és hosszú éveket (– és még ez sem lenne gond, ha mindezt nem azért csinálnád végig, hogy a képzés végén annyit kereshess, amennyit egyébként Európában egy jól képzett, pályakezdő takarító személyzet szokott...). Bár a 2021-es egészségügyi bérrendezés javított a kórházi béreken, az állami szektorban elérhető jövedelem elnyújtja a megtérülést. A magánszféra ugyan jobb ROI-t biztosít, de a frissen végzettek adminisztratív és jogi korlátokba ütköznek a praxisalapítás során.

3. A digitalizáció helyzete: Elmélet online, gyakorlat a múltban

Az egyetemi elméleti képzések és a szupervíziók egy része átkerült a digitális térbe, ami csökkentette az utazási időt. Azonban a digitális transzformáció megrekedt a "kamera előtti beszélő fejek" szintjén. Nincsenek interaktív, AI-támogatott eset-szimulációk, hiányoznak a modern digitális tudásbázisok, és a képzés alig reflektál a telemedicina és az online pszichológiai tanácsadás specifikus kompetenciáira."

(S ha kísérletet teszel rá, hogy külföldi képzéseken elsajátíts valamit, amit a magyar képzési keretek között még nem lehet, akkor a magyar közegészségügyi rendszeren 'szocializálódott' – az inkább anti-szocializáció szerintem -, az oppozícióra való hajlamát és a negatív szándékát mély szinten megdolgozott, a világon egyedülálló szakmai szinten funkcionáló, senior klinikai szakpszichológus kolléga csuklás nélkül a képedbe vágja, hogy kuruzsló vagy…)

Amikor a rendszer önmaga ellen beszél: Keretszegés és etikai anomáliák

A képzés-hatékonyság andragógiai alapköve a kiszámíthatóság. Ha a játékszabályokat a folyamat közben, egyoldalúan és önkényesen megváltoztatják, a szakmai bizalom megsemmisül. Sajnos a magyar módszerspecifikus képzési piacon mind a mai napig jelen vannak olyan gyakorlatok, amelyek méltatlanok a segítői szakmához.

Gyakori jelenség, hogy a kiképzők vagy az egyesületek a képzés előrehaladott szakaszában, utólagosan módosítják a követelményeket. Például a hallgató elindul egy rögzített feltételrendszerrel (pl. 150-300 óra zárt csoportos önismeret), majd a folyamat végén a kiképzők közlik, hogy szükség van még egy csoportra, vagy a tervezett óraszámot menet közben megnyújtják.

Ez a gyakorlat súlyos visszaélések melegágya:

• Hatalmi aszimmetria: A kiképző egyszerre oktató, vizsgáztató és a sajátélmény során pszichésen formáló szereplő. Ez a függőségi viszony sérülékennyé teszi a hallgatót, aki a "süllyedő költségek csapdája" (sunk cost fallacy) miatt hajlamos elfogadni a méltatlan feltételeket is, nehogy elveszítse az eddigi éveit és pénzét.
• Fogyasztóvédelem hiánya: Az egyesületi szférában a jogi kontroll gyenge, a belső etikai bizottságok sokszor elfogultak a saját kiképzőikkel szemben, így a hallgatónak szinte semmilyen jogorvoslati lehetősége nincs.
• "Bort isznak és vizet prédikálnak": A pszichoterápia alapelve a biztonságos, tartott keret. Ha maguk a képzőhelyek rángatják a kereteket a saját anyagi vagy hatalmi érdekeik szerint, azzal a szakma hitelességét rombolják le.

Saját tapasztalatom is megerősíti ezt. Amikor egy hazai központú módszerspecifikus képzésben 300 teljesített óra és több évnyi elkötelezett befektetés után szembesültem a képzési keretek önkényes és indokolatlan utólagos módosításával, a kiszállás mellett döntöttem (a képzésből is meg az ezen kereteket fenntartó országból is…). Ez nem a feladásról szólt, hanem egy racionális és etikai határ meghúzásáról: egy ilyen képzőhely méltatlan a pszichoterapeuta képzés névre. Természetesen azóta másik kiképző helyen folytattam a tanulmányaimat, s ma már dolgozom ügyfelekkel is.

Karrierváltás a gyakorlatban: Két nemzetközi esettanulmány

Hogy lássuk, mennyire egyedi és rugalmatlan a magyar struktúra a nemzetközi gyakorlathoz képest, vizsgáljunk meg két konkrét karrierutat 7 ország tükrében!

1. PÉLDA: Út a Munkapszichológus címig HR/Menedzsment MSc diplomával

• Magyarország: A HR MSc nem számít humán alapképzésnek a pszichológia szempontjából. A szakember útja a nulláról indul: 3 év Pszichológia BA + 2 év Pszichológia MA + 2 év szakirányú továbbképzés. Ez 7 év tanulás és ~3,5–5 millió Ft. Katasztrofális ROI.
• Ausztria: Hasonlóan lineáris. Pszichológia BSc + MSc fokozat kell a védett "Psychologe" címhez, majd erre épül az Arbeits-, Organisations- und Wirtschaftspsychologie (AOW) kurzus (~3.000–5.000 €). Időtartam: 5-6 év.
• Nagy-Britannia: Maximális hatékonyság. A HR-es elvégez egy 1 éves, intenzív Psychology (Conversion) MSc átképző mesterszakot, amelyet a Brit Pszichológiai Társaság (BPS) akkreditál. Ezután beléphet az Occupational Psychology szakirányra. Időtartam: 2-3 év, költség: £12,000 – £20,000. A rendszer elismeri a korábbi üzleti tudását.
• Hollandia: Rugalmas. Ha a HR MSc során volt elég statisztika, egyéni elbírálással (pótmodulokkal, ún. pre-master képzéssel) a hallgató egyből a Work and Organizational Psychology MSc szakára léphet. Időtartam: 1-2 év, költség: ~2.500–4.000 €/év.
• Dánia: Szigorú, 5 éves egyetemi pszichológia szakvonal kell a hivatalos címhez. Viszont a dán piacon a HR MSc-vel és kiegészítő business coach akkreditációkkal pontosan ugyanazokat a pozíciókat lehet betölteni ugyanolyan magas bérért, így a cím megszerzésére nincs kényszer.
• Csehország és Lengyelország: Csehországban megmaradt a hagyományos, 5 éves egyetemi struktúra. Lengyelországban a magánegyetemi szektor (pl. SWPS Egyetem) rendkívül rugalmas: kínálnak 2-3 éves, hétvégi/esti pszichológiai átképző programokat korábbi diplomásoknak.

2. PÉLDA: Út a Pszichoterapeuta címig egy műszaki (MSc mérnök) diplomával

• Magyarország: Kizárólag általános orvosok, fogorvosok és klinikai/fejlesztő szakpszichológusok léphetnek be a képzésbe. Egy mérnöknek el kell végeznie a Pszichológia BA (3 év) + MA (2-3 év) + Klinikai szakképzést (4 év) + Pszichoterapeuta képzést (2 év). Időtartam: 11 év, költség: ~6–8 millió Ft. A rendszer teljesen elzárja a piacot az oldalról belépők elől.
• Ausztria: A Quereinsteiger (karrierváltó) paradicsom. A pszichoterápia önálló szakma. Útja: Propädeutikum (alapozó szakasz, 1-3 év) + Fachspezifikum (módszerspecifikus szakasz, 3-6 év). Bár a közelmúltban bevezetett új szabályozás (Psychotherapiegesetz 2024) egyetemi szintre emeli a képzést, a mérnökök előtt pótmodulokkal az út továbbra is nyitott marad. Időtartam: 5-7 év részidőben, költség: 20.000 € – 40.000 €.
• Nagy-Britannia: Teljesen nyitott. A brit ernyőszervezetek (UKCP, BACP) nem követelnek meg pszichológia diplomát. Egy mérnök elvégezhet egy 1 éves alapozó képzést, majd jelentkezhet egy 3-4 éves, UKCP által akkreditált klinikai diploma vagy Master (MSc) képzésre. Időtartam: 4-5 év (munka mellett), költség: £15,000 – £25,000.
• Dánia: Liberális piac. A cím jogilag nem védett. A szakmai hitelességhez el kell végezni a Dán Pszichoterapeuta Szövetség által akkreditált 4 éves magánintézeti képzést. A felvételihez elég a mérnöki MSc és az érett személyiség. Időtartam: 4 év, költség: ~2,5–5 millió Ft.
• Hollandia: Éles elhatárolás. A klinikai egészségügyi rendszerbe mérnökként esélytelen bekerülni. Azonban a nem-egészségügyi (komplementer) szövetségek (pl. NVPA) befogadják a mérnököket, ha elvégeznek egy akkreditált, 3-4 éves magánakadémiai képzést, amivel a magánpiacon legálisan dolgozhatnak.

Csehország és Lengyelország: Csehországban a klinikai vonal zárt a mérnökök előtt. Lengyelországban viszont a független pszichoterápiás intézetek (pl. a Lengyel Pszichiátriai Társaság által akkreditált 4 éves posztgraduális iskolák) felvesznek mérnököket is sikeres felvételi interjú és személyes rátermettség alapján.

(Tehát, van olyan ország, ahol 4 év alatt megcsinálsz valamilyen pszichoterápiás vagy konzulensi képzést, azzal már normális óradij mellett elkezdhetsz magán keretek között dolgozni, amivel már szakmát válthatsz, még mérnökként is – ami egy nagyon kisarkított, de létező példa, ismerek szakma-váltó mérnököt, aki jelenleg önismereti csoportokat (is) vezet. Magyarországon meg 8 év, hogy HR-esből átképezd magad munkapszichológussá, s az állami képzéseknek jellemzően nem része az egyébként elvárt önismereti képzés, és a többi és a többi és a többi, nem akarom ismételgetni magam.)

Gazdasági ROI: Állami és magánszférás jövedelmek pszichoterapeutaként

A pszichoterapeuták jövedelmi viszonyai a vizsgált 7 országban jól mutatják a piaci kereslet és a szabályozottság hatásait, rávilágítva a pénzügyi megtérülésre.

A pszichoterapeuták jövedelmi és hatékonysági mutatói jelentős eltéréseket mutatnak az egyes európai országok szabályozási környezete, társadalombiztosítási modelljei és piaci kereslete alapján. A magánszférás bevételeknél a terapeuta által ténylegesen megtartott (nettó jellegű) jövedelmet nagymértékben befolyásolja az adózás, az adminisztratív teher és az esetleges praxisbérleti vagy szupervíziós díj, amely átlagosan a bruttó bevétel 25% - 40%-át is kiteheti.

Az alábbi táblázat bruttó, becsült euró (EUR) értékekben és szakmai átlagokban foglalja össze a mutatókat:

(Na, szóval, hogy most már igy szerintem napnál is világosabban látszik, hogy megéri pár évvel többet rászánni a szakmai és anyagi megtérülés miatt, hogy Magyarországon dolgozhass pszichoterapeutaként. Vagy nem?!...)

"Nemzetközi akkreditációs abszurditások és a protekcionizmus fala

A hazai képzési rendszer hatékonyságának talán legfájóbb pontja a nemzetközi elszigeteltség és a merev, bürokratikus elutasítás. Miközben az Európai Unió az oklevelek kölcsönös elismerését hirdeti, a valóságban a mentális egészségügy terén kőkemény nemzeti protekcionizmus és elavult szakmapolitikai, gazdaságpolitikai érdekek uralkodnak.

Kétirányú elszigeteltség

Ez az akkreditációs anomália mindkét irányban súlyosan sérti a mobilitást és a hatékonyságot:

• Kifelé: Egy Magyarországon megszerzett, a bolognai rendszer elvárásaival összhangban zajlott, Pszichológia MA diplomát például több, Nyugat-Európai országban a bürokrácia útvesztői miatt rendkívül nehéz vagy sokszor lehetetlen közvetlenül honosíttatni.
• Befelé: Ennél is abszurdabb, ami a hazai elfogadással történik. Például: amikor én a képzésbe jártam, az Európai Test-pszichoterápiás Egyesület (EABP) által akkreditált, nemzetközileg elismert integratív test-pszichoterapeuta képzést a magyar hatóságok önmagukban nem fogadják el hivatalos szakvizsgának. Hasonlóan, a harmadik generációs kognitív terápiának számitó, s Nyugat-Európa egyes országaiban a '80-as évek óta elérhető, ACT (Acceptance and Commitment Therapy – Elfogadás és Elköteleződés Terápia) szintén nem akkreditált pszichoterápiás képzés Magyarországon – és a többi hasonló. Miközben számos európai országban egy ilyen európai szintű szaktudás bőségesen elegendő az önálló pszichoterapeuta praxis megkezdéséhez, addig nálunk a jogszabályok ezt teljesen figyelmen kívül hagyják. Ugyanezt a merevséget látjuk a patinás, nemzetközi Roger-i kliensközpontú irányzat (PCE) hazai akkreditációjában is. Más országokban a kliensközpontú képzés elvégzése után a szakember azonnal konzulensként vagy később terapeutaként léphet a piacra, és nem kell 4 évet eltöltenie a magyar közegészségügyben ahhoz, hogy használhassa azt a szaktudást, aminek az érdemi részét nem ott szerezte meg. Tehát, nálunk csak az lehet kliensközpontú terapeuta, aki még hozzá tett az 5 éves pszichológus képzést, meg négy évet a nagyon nem ember-központú magyar közegészségügyben dolgozott, meg még van néhány ilyen teljesítendő, abszurd elvárás.

A módszertani rugalmatlanság ára: a magyar rendszer arra kötelezi a szakembert, hogy legalább 4 évet töltsön el a magyar közegészségügyben klinikai szakképzés jogcímén – sokszor méltatlan, nyomorúságos bérszintek és infrastrukturális körülmények között –, és csak ezután, egy újabb állami szakvizsga után használhatja a magán képzés során megszerzett pszichoterápiás szaktudásának vonatkozásában a pszichoterapeuta címet, és keresheti meg a töredékét, mint amit akkor keresne, ha bármelyik mási európai országban dolgozna a szaktudásával.

Két szomszédos ország: Ausztria és Magyarország között drasztikus különbség van az államilag elismert és hivatalosan tanulható pszichoterápiás módszerek számában.

Míg Ausztriában a törvényi szabályozás rendkívül pluralista (sokféle iskolát engedélyez), addig Magyarországon az orvosi-klinikai szemléletű, szigorúbb centralizáció miatt sok módszert nem ismer el önálló pszichoterápiaként az állam, vagy csak egy-egy nagyobb gyűjtőmódszer (pl. integratív terápia) alá tagozódva érhetőek el.

Módszertani sokszínűség országonként – összehasonlító táblázat:

Miért alakult ki ez a hatalmas különbség?

1. A törvényi szabályozás jellege (Bécs vs. Budapest):
• Ausztria: Az 1990-es osztrák pszichoterápiás törvény (Psychotherapiegesetz) kimondta, hogy a pszichoterápia egy önálló, független tudományos hivatás, nem pedig az orvostudomány vagy a pszichológia alága. Ezért ha egy módszer bizonyította a tudományos megalapozottságát, önálló akkreditációt kaphatott.
• Magyarország: Nálunk a pszichoterápia egy (bölcsész pszicholgóia MA vagy orvosi képzésre) ráépített egészségügyi szakvizsga. Csak az lehet klinikai értelemben vett pszichoterapeuta, aki már eleve klinikai szakpszichológus vagy szakorvos (pszichiáter). Emiatt a módszerek elismerése szűkebb, konzervatívabb és akadémikusabb szűrőt jelent.
2. Finanszírozás:
   Ahol a módszerek széles skálája elérhető (Ausztria, Egyesült Királyság), ott a magánbiztosítók vagy a részleges állami visszatérítési rendszerek ("Wahlarzt" szisztéma Ausztriában) lehetővé teszik, hogy a kliensek egyedi, speciális módszert választó terapeutákhoz is eljuthassanak úgy, hogy a költségeik egy részét megtérítik.

Miért utasítjuk el a jó gyakorlatokat?

A helyzet iróniája és tragédiája itt válik nyilvánvalóvá. Ha a magyar képzési és egészségügyi rendszer világelső lenne a mentális prevencióban, érthető lenne a szigor. Azonban a statisztikák makacs tények: Magyarország évtizedek óta a legrosszabb mutatókkal rendelkezik Európában az öngyilkosságok, a depresszió és az alkoholizmus terén.

Egyértelmű, hogy nem a magyar szakmapolitika tudja a világon a legjobban, hogyan kell hatékonyan mentális egészségügyi szakembereket képezni és ellátórendszert fenntartani. A külföldi jó gyakorlatok, a nemzetközi akkreditációk és a rugalmasabb képzési utak elutasítása mögött nem szakmai-minőségi érvek, hanem kőkemény és merev intézményi-anyagi érdekek állnak. S ezek fókuszon kívülre helyezik mind a képzés résztvevőinek, mind a pácienseknek-klienseknek a tényleges igényeit-szükségleteit. A szigorú kapuőrzés (gatekeeping) célja a piac mesterséges szűkítése és a status quo védelme – mindezt a hallgatók ideje, pénze és végső soron a lakosság mentális állapota kárára.

Összefoglaló egészségügyi és demográfiai táblázat

(Módszertani pontosítások az adatok értelmezéséhez:

• Várható élettartam: A Eurostat legfrissebb adatai szerint markáns, közel 6 éves szakadék van a kelet-európai (Magyarország, Lengyelország) és a nyugat-európai (Hollandia, Ausztria, Dánia) blokk között.
• Alkoholhasználati zavar (AUD): Nem pusztán a literben mért fogyasztás, hanem a klinikai értelemben vett abúzus és függőség előfordulása a 15 év feletti teljes lakosságon belül. Magyarország ebben a mutatóban sajnos kimagaslik.
• Öngyilkossági és daganatos ráta: Mindkét oszlop az OECD standardizált mutatóit mutatja 100 000 lakosra vetítve. Magyarországon a daganatos halálozás az egyik legmagasabb az Európai Unióban.)

Legfontosabb összefüggések a pszichoterapeuta piac szempontjából:

• A mentális egészség és az alkohol összefüggése: Azokban az országokban, ahol magas az egy főre jutó alkoholfogyasztás és az öngyilkossági ráta (pl. Magyarország, Csehország, Lengyelország), strukturálisan sokkal nagyobb szükség lenne a pszichoterápiás ellátásra. Ennek ellenére a piaci ROI ezekben a régiókban az alacsonyabb fizetőképesség és az állami finanszírozás hiányosságai miatt elmarad a nyugati szinttől.
• Egészségtudatosság és szűrések: A skandináv és nyugat-európai országokban (Dánia, Hollandia, Ausztria) a magasabb daganatos statisztikák mögött gyakran a rendkívül precíz és kiterjedt lakossági szűrőprogramok állnak, ami korábbi diagnózist és jobb túlélési esélyeket jelent. Ugyanez a preventív szemlélet jelenik meg a mentális egészségügyükben is, ahol a pszichoterápiát a társadalombiztosítás vagy a magánbiztosítók széleskörűen támogatják.

Konklúzió: Hogyan tovább, magyar felnőttoktatás?

A 2006-os OKJ-reform elvei – a kompetenciaalapúság és a modularitás – a mai napig érvényesek, de a felsőfokú másoddiplomás képzések szintjén adósak maradtak a megvalósulással. Ahhoz, hogy a jövő szakemberei számára a képzés ne egy anyagilag és mentálisan kivéreztető, etikai és akkreditációs visszaélésekkel terhelt túlélőtúra legyen, hanem egy valóban hatékony, transzparens és megtérülő befektetés, radikális változásokra van szükség.

Át kell vennünk a nyugat-európai mintákat: be kell vezetni a mikrotanúsítványok rendszerét, biztosítani kell a tisztességes fogyasztóvédelmi kontrollt a képzőhelyeken, nyitni kell a nemzetközi ernyőszervezetek akkreditációi felé, és a digitalizációt valódi interaktív, 21. századi módszertani eszközzé kell emelnünk.

A valóban hatékony felnőttoktatás ugyanis nemcsak papírt ad, hanem mérhető, biztonságos és igazságos piaci előnyt.

Nah, jó nem célom andragógia témában doktori disszertáció hosszúságban írni, nem vagyok egy elmélet központú szakember. Akit még érdekel a hatékony felnőtt-oktatás mibenléte, utána tud nézni.

Azon bölcsész végzettségű statisztikus doktoranduszok számára (jajjj, ez igy már önmagában agyrém: bölcsész és statisztikus diszjunkt halmazok/fogalmak, s mindezt azzal a céllal, hogy egészségügyi szakembereket képezzünk…) Szóval, szeretném jelezni, akik azon gondolkoznak, hogy jó-e a statisztikai hipotézisem, hogy ez NEM STATISZTIKAI HIPOTÉZIS! (ehhez is tartozik egy történet – de az már túlmutat ennek az írásnak a keretein. Talán majd holnap leirom azt is, ha már igy belejöttem az írásba mostanában - mint kiskutya az ugatásba.)

Saját bőrömön tapasztaltam meg a hazai másoddiplomás képzési rendszer diszfunkcionalitását. S ezen anomáliákra szeretnék rávilágítani – érted haragszom, s a remény hal meg utoljára jeligére. Ok-ok, tudom: mindez csak az én percepciós torzításom, s ha én a 'szememnek' (saját tapasztalatomnak-megélésemnek) hiszek, és nem annak, amit a képzési rendszer fenntartásában (anyagilag) érdekeltek mondanak, akkor a hiba az én készülékemben van…

S még 1-2 gyöngyszem az emlékeim közül:

A személyiséglélektan tanszék vezetője, amikor hivatalos tájékoztatást tartott a klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta képzés rendszeréről, azt mondta a hallgatóknak, hogy "a klinikus képzés finanszírozására érdemes keresni egy jó gazdag férjet"… (vagyis, egy férfit, aki fizet azért, hogy látni se lássa a párját?!... és mi van a férfi hallgatókkal?... ők is keressenek egy jó gazdag férjet? Hááát, az meg máshogy nem fér bele a magyar rendszer elvárásaiba, de mindegy is, ez a téma megint messzire visz.) Mondanám, hogy vicces, de nem az!

Amikor viselkedés elemző képzés záróvizsgáján az egyik vizsgázó azzal jött ki, hogy kihúzta a tétel, majd ránézett a Magyar Családterápiás Egyesület Etikai Bizottságának elnökére, és megkérdezte, hogy 'ezt mos komolyan el kell mondani'? A válasz az volt, hogy nem. De nem azért, mert tudta a tételt, hanem mert fizetett az egyesületnek, ő már elindult a sajátélményű önismeret útján, ami akkor sacc/kb. 700.000 Ft volt. Nem volt szignifikáns együtt-járás a családterápiás önismereti alkalmak és a BA záróvizsga tételei között… No de ez nem számit: neki nem kellett elmondania a tételt, és nulla bizonyított tudásra jelest kapott. Szóval, mégis csak igaza van a közgazdászoknak: pénz beszél... (Én akkor még nem tudtam elkezdeni "jattolni" sehova, jól meg is szívattak a záróvizsgán: a 4 tagú férfi vizsgabizottság meg akart buktatni a csecsemőkor tételből, három gyermekes édesanyaként, mert nem tudtam, hogy milyen kapcsolat volt Maslow és Harlow elméletalkotók között… Ők már csak jobban tudják, hogyan kell tandem-szoptatni (vagy sz*patni) – de ez már egy külön írást megér… Nah, mindegy is: hát vannak egyenlőek, meg egyenlőbbek, ugye. Csak annyit: akkor még nem tudtam elkezdeni ennek a rendszernek jattolni, amikor meg újra volt pénzem, akkor meg nem akartam. Másik utat választottam. Mert mindig van másik út!)

"Na cső gyíkok, én léptem": szó szerinti idézet, az egyszeri egyetemi oktatótól, aki elmondta, hogy ő több módszer-specifikus képzésben vett részt, és klinikumban dolgozott, de két kollégája öngyilkos lett 35 éves kora alatt, és ő úgy döntött, hogy kilép ebből: 'na cső, gyíkok, én léptem' felkiáltással – s azóta inkább pszichológus hallgatókat tanit... (mondjuk, a hivatalos tananyag helyett hallgattuk ezt végig, már MA képzés keretében.)

További olvasmány-lehetőségek lelkes érdeklődők számára:

Felhasznált nemzetközi és hazai szakirodalom

1. Knowles, M. S., Holton, E. F., & Swanson, R. A. (2020). The Adult Learner: The Definitive Classic in Adult Education and Human Resource Development. Routledge.
2. Kirkpatrick, D. L., & Kirkpatrick, J. D. (2016). Evaluating Training Programs: The Four Levels. Berrett-Koehler Publishers.
3. Phillips, J. J., & Phillips, P. P. (2016). The ROI Methodology in Action: A Process Overview. ROI Institute.
4. Farkas Éva (2010). A felnőttképzés hatékonysága. In: Új kutatások a neveléstudományokban. ELTE Eötvös Kiadó.
5. Zachár László (2021). A magyar szakképzési rendszerek fenntarthatósága és hatékonysága. Új Pedagógiai Szemle, 71(5-6).
6. Cedefop (2020). Vocational education and training in Hungary: Short description. Luxembourg: Publications Office of the European Union.
7. European Commission (2023). The European Qualifications Framework (EQF) and Micro-credentials in Adult Learning. European Education Area.
8. UKCP & BACP Joint Report (2024). Graduate Outcomes and Economic ROI of Psychotherapy Training in the United Kingdom. NHS Workforce Directorate.
9. Bundesministerium für Soziales, Gesundheit, Pflege und Konsumentenschutz (BMSGPK) (2024). FAQ: Das neue Psychotherapiegesetz (PThG 2024) und die Akademisierung der Psychotherapeutenausbildung in Österreich. Wien.
10. European Association for Body Psychotherapy (EABP) (2022). Standards and National Accreditation Anomalies within the European Union. EABP Document Archive.
11. Knowles, M. S., Holton, E. F., & Swanson, R. A. (2015). The Adult Learner (8th ed.).
12. Merriam, S. B., & Bierema, L. L. (2014). Adult Learning: Linking Theory and Practice.
13. Baldwin, T. T., & Ford, J. K. (1988). "Transfer of Training: A Review and Directions for Future Research." Personnel Psychology, 41(1), 63–105.
14. Blume, B. D., Ford, J. K., Baldwin, T. T., & Huang, J. L. (2010). "Transfer of Training: A Meta-Analytic Review." Journal of Management, 36(4), 1065–1105.
15. Desjardins, R. (2020). PIAAC Thematic Review on Adult Learning.
16. OECD (2019). Getting Skills Right: Future-Ready Adult Learning Systems.
17. OECD (2024). Quality Matters: Strengthening the Quality Assurance of Adult Education and Training.
18. Cedefop (2016). Application of Learning Outcomes Approaches across Europe.
19. Cedefop (2024). Transparency and Transferability of Learning Outcomes.
20. UNESCO Institute for Lifelong Learning (2021). Curriculum globALE: Competency Framework for Adult Educators.
21. European Federation of Psychologists' Associations (EFPA). EuroPsy Regulations (2019).
22. OECD. Recognition of Prior Learning (RPL) and lifelong learning policy reports
23. Cedefop. Validation of non-formal and informal learning (EU policy framework)
24. Mulder, M. (2017). Competence-based education and training
25. Knowles, M. et al. (2015). The Adult Learner
26. Merriam, S. & Bierema, L. (2014). Adult Learning
27. Baldwin, T. & Ford, J. (1988). Transfer of training
28. Blume, B. et al. (2010). Transfer of training meta-analysis
29. Rodolfa, E. et al. (2005). Competency benchmarks in professional psychology
30. Fouad, N. et al. (2009). Competency development in psychology training
31. Kaslow, N. et al. (2009). Competency-based psychology education
32. Laireiter, A. & Weise, C. (2018). Heterogeneity of European clinical psychology training 

"Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni." Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, a Waldorf pedagógia magyarországi meghonositója.